Szegény Gyermekkert Egylet

 

Az Akácfa utca 32. szám alatt épült kétemeletes bérház építtetője a Pesti Izraelita Hitközség volt 1894-ben. Ebben az épületben kapott helyet a már 1874-től működő Fővárosi Szegény Gyermekkert Egylet, mely szegény és árva gyermekekkel foglalkozott, egyszerre akár 300 gyermek étkeztetéséról és iskoláztatásáról gondoskodva.

Az egylet történetéhez szorosan kapcsolódik Bischitz Dávidné neve (született Fischer Johanna) , aki bőkezű támogatója volt az intézménynek. Az épület földszinti előterében máig is megtalálható az a vörös-márvány talapzat, melyen Bischitz Dávidné halálakor emelt mellszobra állt. Ezzel egyébként ő lett az első női polgár, akinek szobrot állítottak Magyarországon.

Fischer Johanna történetét ma már talán csak kevesen ismerik, pedig a XIX. század második felének meghatározó közéleti személyisége és adakozója volt. Még nem volt húszéves, amikor ápolónőként gondozta a szabadságharcban megsérült katonákat. (Két testvére is részt vett a harcokban.) 1852-ben hozzáment egy nála 18 évvel idősebb kereskedőhöz, Bischitz Dávidhoz, aki mellett számtalan alkalma nyílt jótékonysági munkájának kiteljesítésére. 1866-ban a Dohány utcai zsinagóga főrabbijával, Meisel Alajossal létrehozta a Pesti Izraelita Nőegyletet, melynek később elnöke is lett. A Nőegylet 1867-től a Kertész utcában (a mai Fészek klub helyén) leányárvaházat, 1870-től pedig népi konyhát üzemeltetett napi 300 adag melegételt osztva rászorulóknak felekezettől függetlenül.

1878-ban Fischer Johanna ismét hadi ápolóként működött, a boszniai háború sebesültjeit gondozta – ezért később Ferenc Józseftől Koronás Arany Érdemkeresztet kapott. Kiemelkedő társadalmi munkájáért a Bischitz család 1895-ben nemesi rangot is kapott. A korszak asszimilációs törekvéseit követve a család először Hevesy-Bischitzre, majd 1906-ban Hevesy-re változtatta nevét. Számtalan ismert közéleti személyiség került ki a későbbi Hevesy családból, legismertebb tagja minden bizonnyal az 1943-ban Nobel díjjal kitüntetett kémikus, Hevesy György.

Fischer Johanna 1898-ban hunyt el, a korabeli beszámolók szerint hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Halálakor Jókai Mór az Egyenlőség című folyóirat hasábjain az emberiség jótevőjeként emlékezett meg róla.

Képek forrása: Flódni