Jiddis-magyar szótár

Jiddis jövevényszavak

A diaszpóra, azaz a szétszóródás következményeként a világ legkülönbözőbb részein alakultak zsidó közösségek, Indiától Dél-Amerikáig.  A zsidók kultúrája mindenhol keveredett a helyi lakosokéval – legyen szó zenéről, irodalomról, gasztronómiáról vagy nyelvről. Az évszázadok során a zsidók eredeti héber és arámi nyelve keveredett az adott területen élők nyelvével, és így alakultak ki a zsidó nyelvek, melyek közül a legjelentősebbek a jiddis (a középkori német keveréke a héberrel, amely főként a Kelet-Európai askenáz közösségekben terjedt el), a ladinó (a héber-spanyol keveréknyelv, az európai Szefárd zsidóság nyelve) illetve a judeo-arab (amit az arab országok zsidó lakosai beszéltek). Ezen túlmenően még számos zsidó nyelv létezik. Mára ezeket a nyelveket viszonylag kevesen használják, viszont Izrael megalakulása miatt a korábban csak liturgiában használt hébert, mely korábban holt nyelvnek számított, mára ismét több millióan beszélik.

Magyarországon a háború előtt is a zsidók többsége magyarul beszélt, de sokan beszéltek jiddisül is, főleg vidéken, és így számos jiddis kifejezés átkerült a magyar szlengbe. Például:

haver – haver

mázli – szerencse

hapsi – ember

kampec – vég

meló – munka

pacák – ember

balhé – botrány

jatt – borravaló

srác – fiú

szajré – holmi

behemót – nagydarab

melák – nagydarab

bóvli – ócskaság

gój – nem zsidó – szó szerint: nép

herót – undor

muri – buli

mesüge – hülye

majré – aggodalom

koffer – táska

cefet – rossz

hadoválni – össze-vissza beszélni

happolni – elvenni

További jiddis jövevényszavak és olvasni való:

https://sites.google.com/site/jiddisjoevevenyszavak/

http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/jiddis.htm

Lexikon

Ezen az oldalon főleg ünnepekkel és hagyományokkal kapcsolatos fogalmakat, kifejezéseket gyűjtöttünk össze.

 

A betakarítás ünnepe (חג האסיף – chág háászif) – Szukot ünnepének egyik neve, arra utal, hogy az ünnep a szüretet követő időszakban van.

A diaszpórák második ünnepnapja (יום טוב שני של גלויות – jom tov séni sel gálujot) – Az Izraelen kívül élő zsidó közösségek a három zarándokünnep eredetileg egynapos főünnepeit két napon keresztül ünneplik. A Szentély korában a hónapok kezdetét az újhold szerint, Jeruzsálemben, szemtanúk beszámolója alapján határozták meg. Bizonytalan volt, pontosan melyik nap lesz az új hónap első napja, így azt sem lehetett kiszámolni, melyik napra esnek az ünnepek. Az Izraeltől távol élő közösségekhez nem mindig jutott el időben a hónap kezdetére vonatkozó információ, ezért az egynapos ünnepeket inkább mindkét lehetséges napon megtartották, nehogy véletlenül máskor ünnepeljék, mint Izraelben. Bár kb. az i.sz. 4. században bevezették az állandó naptárt, megmaradt a két napig tartó ünneplés szokása.

A megtérés tíz napja (עשרת ימי התשובה – ászeret jámé hátsuvá) – A ros hásánától jom kipurig tartó tíz nap neve, ez az időszak az önvizsgálat és a megtérés ideje, hiszen a zsidó hagyomány szerint ros hásánákor Isten minden teremtményének előző évi tettei alapján ítéletet hoz azok jövő évi sorsáról, mely ítéletet majd jom kipurkor „lepecsétel”, azaz véglegessé tesz. Ebben az időszakban az „ítélet” még befolyásolható.

Áchásvéros (אחשוורוש) – Perzsa király. Pontos azonosítása lehetetlen, talán I. Xerxész (I. Dáriusz fia), aki i.e. 485-464-ig uralkodott. Purim ünnepének történetét elmesélő Eszter könyvének egyik főszereplője. Önállótlan és szeszélyes zsarnoknak tűnik, aki a történet végén a zsidók pártját fogja, felesége, Eszter királyné kérésére.

Ádár (אדר) – Asszír eredetű, a diaszpórában kialakult hónapnév, mely valószínűleg Száncheriv asszír király Ádrámelekh nevű fiának nevéből származik. A tórai naptár szerint az év 12. hónapja, a polgári naptár szerint február-márciusra esik, zodiákus jegye: halak.

A zsidó naptár szerinti szökőévekben (héberül sáná meuberet) ádár hónapot megkettőzik (ezzel teremtve összhangot a szoláris és a lunáris naptár között), és az ilyen években a második ádár (héberül ádár séni) hónapban van purim.

A hónap fontos napjai:

Ádár 7. (héberül zájin ádár): A hagyomány szerint Mózes ádár 7-én született és halt meg, erről szokás megemlékezni minden évfordulón, sok közösségben tartanak halvacsorát e napon. Magyarországon hagyományosan e napon tartja éves közgyűlését az ortodox hitközség.

Ádár 13. Eszter böjtje

Ádár 14. Purim

Ádár 15. Susán purim – Purim Jeruzsálemben

Az emlékezés napja (יום הזיכרון – jom házikáron) – Ros hásáná ünnepének neve a Tórában.

Az ítélet napja (יום הדין – jom hádin) – Ros hásáná ünnepének egyik neve. Arra utal, hogy a zsidó hagyomány szerint ros hásánákor Isten minden teremtményének előző évi tettei alapján ítéletet hoz azok jövő évi sorsáról, mely ítéletet majd jom kipurkor „lepecsétel”, azaz véglegessé tesz.

Bét din (בית דין – rabbinikus bíróság) – A zsidó vallás előírásai szerint a zsidók közötti peres ügyeket a vallási bíróságon kell intézni. Napjainkban a rabbinikus bíróság általában három főből áll.

Betérés (גיור – gijur) – A zsidó valláshoz való csatlakozás egy nem zsidó származású személy számára a betérésnek nevezett folyamaton keresztül lehetséges. A zsidó hagyományban körülbelül az első század óta írásos forrásokkal bizonyíthatóan konszenzus létezik arról, hogy azt zsidónak tekintik, akinek az anyja zsidó. (A bibliai korban valószínűleg az apai származás volt a meghatározó. A reform mozgalom jelentős része napjainkban sem várja el a betérést azoktól, akik apai ágon zsidók.) Körülbelül az első századtól kezdve ismerünk olyan írott rabbinikus forrásokat, amelyek a betérés folyamatát is részletezik. Aki fel kívánja venni a zsidó vallást, annak magára kell vállalnia a parancsolatok megtartását a rabbinikus bíróság előtt. (Ezt általában legalább egy egyéves tanulási folyamat előzi meg.) Ezt követően a férfiakat körülmetélik. A betérés utolsó fázisa az alámerülés a rituális fürdőben. A betértre ugyanazok a vallási kötelességek vonatkoznak, mint a született zsidókra. A zsidóság különböző irányzatainak képviselői között régóta folyik vita arról, hogy melyik betérés érvényes és melyik nem.

Brit milá (ברית מילה – a körülmetélés szövetsége) – A Tóra szerint Ábrahám Istennel kötött szövetsége jeléül körülmetélte előbőrét (Mózes I. 17:9-13), és azóta is ez a szövetség szimbóluma. A fiúcsecsemőket, ha egészségi állapotuk ezt megengedi, nyolcnapos korukban körülmetélik. A férfi betérőknek is körül kell metélkedniük.

Cháméc (חמץ – kovász) – pészách ünnepének legfontosabb tilalma az olyan ételek fogyasztása, amelyek chámecet tartalmaznak. Magának a szónak nincs pontos megfelelője magyarul, de a kovász áll hozzá legközelebb, és úgy lehet definiálni, hogy olyan élelmiszereket illetve anyagokat jelöl, amelyek megkelt vagy megerjedt tésztát tartalmaznak, vagy kelesztésre és erjesztésre alkalmasak. Pészách alatt nemcsak maga a chámécfogyasztása tilos, de birtokolni, sőt látni sem szabad olyan dolgokat, amelyek chámecet tartalmaznak.

Chol hámoéd ( חול המועד – az ünnep hétköznapja, félünnep) – pészách és szukot ünnepei eredetileg hét naposak (a diszpórában később nyolc napra bővültek), első napjuk (pészáchnak az utolsó is) főünnep, a többi napok pedig az ünnepi időszak hétköznapjai, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy noha az ünnep szentsége kiterjed e napokra, de el lehet végezni alattuk olyan munkákat, amelyek tiltottak a főünnepeken.

Dávid király – Izrael második királya (I.e. X. század), az általa alapított dinasztia uralkodott az Első Szentély lerombolásáig (i.e. 586). A hagyomány szerint a messiás is az ő leszármazottja lesz.

Engesztelés napja – Jom kipur magyar neve.

Eszter (אסתר) – A purim ünnepének történetét elmesélő, róla elnevezett könyv egyik főszereplője. Héber neve Hádász (הדס), ám mégis az akkád-babilóniai istennő, Istár nevéből származó Eszter nevén ismert.Mordekháj unokahúga (egyes rabbinikus források szerint felesége), aki Vásti kegyvesztetté válása után Ácháscvéros király felesége lesz. A döntő pillanatig titokban tartja zsidó származását és életét kockáztatva megmenti a zsidó népet a kiirtástól.

Eszter böjtje, héberül táánit Eszter (תענית אסתר) – Ádár hónap 13-a, hajnaltól besötétedésig tartó ú.n. kisböjt. Arra emlékeztet, hogy purim ünnepének történetét elmesélő Eszter könyve szerint (Eszter 4:16) a zsidók együtt böjtöltek a megmentésük érdekében az életét kockáztatni készülő Eszter királynéval.

Eszter könyve vagy Eszter tekercse, héberül megilát Eszter (מגילת אסתר) – Purim ünnepéhez kapcsolódó bibliai könyv. A Biblia valószínűleg legkésőbb keletkezett könyve: a kutatók szerint a perzsa, vagy még később, a hellén korban (késő i.e. 4. vagy 3. században) íródott. E könyv több formában is létezik, a zsidó kánonban szereplő verziónál részletesebb a héber Biblia görög fordításában, a Septuagintában található változat. A könyv elmeséli a Perzsa birodalomban a zsidók kiirtására szőtt terv bukásának történetét. Külön érdekessége, hogy Isten neve nem szerepel a könyvben. Fő szereplői: Áchásvéros, Eszter, Hámán, Mordekháj és Vásti.

Evilág (העולם הזה – háolám háze), lásd túlvilág

Félelmetes napok (ימים נוראים – jámim noráim) – A ros hásánától jom kipurig tartó tíz nap neve, amely arra utal, hogy Isten minden teremtményének sorsa felől ebben az időszakban határoz, és ezért ennek az időszaknak az alaphangulatához tartozik a félelem.

Félünnep, lásd chol hámoéd

Főünnep, lásd jom tov

Gondviselés (השגחה – hásgáchá) – az isteni gondviselés eszméje feltételezi, hogy a természeti jelenségeket és a történelmi eseményeket egyaránt a jóságos, mindentudó, mindenható és igazságos Isten irányítja. A Gondviselés eszméje szerint a jók elnyerik jutalmukat, a gonoszok megkapják büntetésüket, de a Gondviselés rejtett utakon is érvényesülhet, így az isteni igazságosság működése az emberek számára sokszor nem látható, és sokszor úgy tűnik, mintha a gonoszok boldogulnának, és a jók szenvednének. A Gondviselés eszméjének elterjedt értelmezése szerint ez az ellentmondás annak következménye, hogy az ember mindig csak az információk egy részének lehet birtokában, így – a Gondviselő Istennel ellentétben – sosem tud a valóság egészéről ítéletet mondani.

Hágádá (הגדה), lásd Széder

Hámán (המן) – Purim ünnepe történetét elmesélő Eszter könyvének egyik szereplője. Perzsa udvaronc, királyi helytartó, ő terveli ki a zsidók kiirtását, valószínűleg Mordekhájjal való személyes konfliktusát megbosszulandó, bár nem teljesen világosak az indítékai. A történet egyik nagy fordulata, hogy a siker kapujában elbukik, és arra az akasztófára húzzák fel, amelyre ő akarta Mordekhájt felakasztatni. A rabbinikus hagyomány a zsidók ősellenségének, Ámálék népének utolsó királyától, Ágágtól származtatja.

Háolám hábá, lásd túlvilág

Háolám háze, lásd evilág

Jom tov (יום טוב – főünnep) – az úgynevezett főünnepek a Tórában szereplő napok, amelyeknek egyaránt van mezőgazdasági, történelmi és teológiai jelentősége. Az ünnepnapok teszik lehetővé az egyén számára az intellektuális és szellemi értelemben vett közelebb kerülést Istenhez, a tradíció megélését és a közösségi együvé tartozás élményének átélését a családdal, a barátokkal és a zsidó közösség tagjaival. Főünnepek: pészách első és utolsó napja (a diaszpórában első és utolsó két napja), sávuot (a diaszpórában két) napja, ros hásáná két napja, jom kipur napja és szukot első (a diaszpórában első két) napja, valamint smini áceret (a diaszpórában két) napja. Zsidó jogi szempontból a főünnepeken tilos minden olyan tevékenység, amely tilos szombaton, kivéve az ünnepi szükségleteket szolgáló főzés (illetve az már égő lángról való további tűzgyújtás) és az olyan tárgyak magánterületről közterületre (és vice versa) való mozgatása, amelyekre szükség van az ünnepen, és nem minősülnek mukcának.

Jom kipur (יום כיפור) – Jom kipur napján ér véget a ros hásánával kezdődő, a megtérés tíz napjának (עשרת ימי התשובה – ászeret jámé hátsuvá) nevezett időszak, melyet félelmetes napoknak (ימים נוראים – jámim noráim) is hívnak. A zsidó vallás talán legismertebb ünnepe jom kipur, amelyet magyarul az engesztelés napjának, vagy hosszúnapnak is neveznek. A nap legfontosabb parancsa a megtérés. A ros hásánákor megkezdett önvizsgálati és önjobbítási folyamatnak ez a csúcspontja és a beteljesedése. A zsidó vallási szabályok erre a napra teljes böjtöt (ez egyaránt jelenti az evés és az ivás tilalmát) és a fizikai örömöktől való önmegtartóztatást írnak elő, ezzel is serkentve a megtérésre. A vallásos zsidók a nap nagy részét imával töltik a zsinagógában, de fontos észben tartani, hogy a böjt, az önsanyargatás és az ima csak eszközök, amelyek a megtérés intellektuális-spirituális célját szolgálják. Az ünnep dátuma: tisré hónap 10, minden szombati tilalom érvényes erre a napra, sőt, noha általában szombaton tilos böjtölni, ha jom kipur szombatra esik, akkor a böjtölés kötelező.

Kol nidré ( כל נדרי az összes fogadalmak) – Jom kipur előestéjén, sötétedés előtt a meggondolatlanul tett fogadalmak feloldására szolgáló szöveg. Noha a zsidó liturgiának – valószínűleg népszerű dallama miatt – a kol nidré vált a legismertebb részévé, valójában nem ima, hanem jogi szöveg, amely csak az embernek saját magával szemben vállalt fogadalmainak egy része alól ad feloldást, semmiképpen nem ment fel a másokkal szemben vállalt kötelezettségek érvénye alól. A népszerű legendának, miszerint a 15. századi spanyolországi zsidóüldözések alatt keletkezett, nincs történelmi alapja.

Kovász, lásd cháméc

Kovásztalan kenyér, lásd mácá

Körülmetélés, lásd brit milá

Limud (לימוד),  lásd Talmud Tóra

Mácá (מצה) – pászka, jiddisesen: macesz

Macesz, lásd mácá

Mátánot láevjonim (מתנות לאביונים) – Jelentése ajándékok a szegényeknek. Purim ünnepének egyik előírása, miszerint mindenki köteles legalább két rászorulónak adományt adni. Az előírás azokra is vonatkozik, akik maguk is koldulásból élnek, és így ők is megtapasztalhatják az adományozás örömét és kevésbé érzik magukat a társadalom szélére szorulva.

Mordekháj (מרדכי) – Purim ünnepe történetét elmesélő Eszter könyvének egyik főszereplője. Neve Marduk babilóniai főisten nevéből származik, épp ezért bizonyos fokig meglepő, hogy az egyik legjellegzetesebb, vallásos körökben is népszerű héber névvé vált. Mordekháj a történet elején a perzsa udvari életbe integrálódott, meglehetősen asszimilált  politikusnak tűnik (a rabbinikus hagyomány szerint viszont kiemelkedő Tóra-tudós volt), aki nyíltan csak azután tér vissza zsidó gyökereihez, hogy a zsidókat veszély fenyegeti. Hámánnal való konfliktusa hozzájárul ahhoz, hogy ellensége ki akarja irtani a birodalom összes zsidó lakosát. Eszter királynővel közösen nagy nehézségek árán, az udvari politika minden eszközét bevetve meghiúsítják Hámán tervét. Mordekháj királyi helytartó lesz és továbbra is szívén viseli népe sorsát.

Mikve (מקווה – rituális fürdő) – A zsidó jog előírásai szerint készült medence, amelyben köteles rituális megtisztulás céljából alámerülni a menyasszony az esküvője előtt, a férjezett asszony a menstruációs ciklusa és szülés után, valamint a betérő.

Misloách mánot (משלוח מנות) (jiddisül slách monesz) – Jelentése ajándékküldés. Purim ünnepének egyik előírása, miszerint mindenki köteles legalább kétféle ételből álló ajándékcsomagot küldeni legalább egy másik zsidónak.

Niszán (ניסן) – a Tóra szerinti első, és a ros hásánától számított hetedik hónap. Akkád eredetű nevét a babilóniai diaszpórában kapta. A szó valószínűleg rügyezést jelent, ezzel is utalva arra, hogy általában március-április hónapra esik és a meteorológiai tavasz első hónapja. Zodiákus jele a kos.

Ómerszámlálás (ספירת העומר – szfirát háómer) – Niszán hónap 16-án, pészách első ünnepnapja után a frissen aratott, korán érő árpából hoztak fel egy kévét, amelyet egy pap „meglengetett” a Szentélyben, majd bemutatták az ómer áldozatot (Lásd Mózes III. 23:9-16). A „lengetés” azt jelképezte, hogy Istentől kérik a termés védelmét a viharos szelek és az egyéb természeti csapások ellen (lásd Babilóniai Talmud, Menáchot 62a). Az ómerszámlálás tehát pészách első ünnepnapjától sávuot előtti napig, hét héten keresztül tart, mindennap este hanghosan számolják, hogy az ómer hányadik napja van.
Későbbi korokban az ómerszámlálás gyászidőszakká vált, amikor nem kötnek házasságokat, és sokan nem szoktak borotválkozni illetve hajat vágatni sem. Az ómerszámlálás 33. napján (ל”ג בעומר – lág báómer) a gyászszokások szünetelnek (egyes közösségek szokásai szerint véget érnek). Nem világosak sem a gyászszokások bevezetésének, sem szüneteltetésének pontos történelmi okai.

Pászka, lásd mácá

Pészách (פסח) – A három zarándokünnep egyike. Niszán 15-én kezdődik el és hét (Izraelen kívül nyolc) napon át tart. Izraelben első és utolsó, Izraelen kívül első és utolsó két napja főünnep, a közbülső napok pedig az ünnepi időszak hétköznapjai (héberül חול המועד – chol hámoéd). Az ünnep történelmi üzenete az egyiptomi kivonulásra való emlékezés, ezen a napon szabadultak meg Izrael fiai a rabszolgaságból, ezért nevezik ezt az ünnepet az imákban „szabadságunk ünnepének. Mezőgazdasági jelentősége pedig az volt, hogy ekkor kezdték a korai gabonafajták aratását. Az egyik legismertebb zsidó vallási esemény a Széder este (pészách első (Izraelen kívül első két estéje). Az ünnep legfontosabb parancsa a mácá (macesz, pászka) fogyasztása, és a kovászos összetevőket tartalmazó élelmiszerek fogyasztásának, birtoklásának, látásának tilalma.

Purim (פורים) – Zsidó ünnep, melyet a köznyelvben időnként zsidó farsangnak is neveznek. Elnevezése valószínűleg az akkád puru, azaz sors szóból származik. Időpontja: ádár hónap 14-e (Jeruzsálemben ádár 15-e), ami a polgári naptár szerint februárra vagy márciusra esik. Az ünnep nem szerepel a Tórában, Eszter könyve írja le azokat az eseményeket, melyeknek emléket állít: Áchásvéros perzsa király uralkodása idején, egy Hámán nevű helytartó a zsidók elpusztítását tervezte, de Eszter királyné és Mordekháj meghiúsították a tervét.

Az ünnep fő előírásai: adomány adása legalább két szegénynek (héberül mátánot láevjonim); barátok megajándékozása legalább kétféle élelmiszerrel (héberül misloách mánot); Eszter könyvének felolvasása este és reggel; az “ál hániszim” kezdetű ima elmondása. Ezen a napon felolvassák a Tórából a zsidó nép ősellenségére, Ámálékra vonatkozó egyik részt és purim napján tilos böjtölni.

Rabbinikus bíróság, lásd bét din

Rituális fürdő, lásd mikve

Ros chodes (ראש חודש – újhold) – A hónap első napja. A Szentély fennállásakor, illetve a lerombolását követő időszakban Jeruzsálemben két szemtanú vallomása alapján állapították meg a hónap kezdetét. Ha elfogadták a szemtanúk vallomását, hogy előző éjjel látták az újholdat, akkor kihirdették a hónap kezdetét, és igyekeztek ezt mihamarabb a Jeruzsálemtől távol élő zsidó közösségek tudtára adni., mert az újhold időpontja határozta meg az ünnepek időpontját is. Kb. a 4. századtól kezdve vezették be az állandó és nem tanúk szerinti zsidó naptárat.

Ros hásáná (ראש השנה) – Az újév ünnepének héber neve, szó szerint azt jelenti az “év feje”. Az ünnepet az imákban a tórai megnevezés alapján az emlékezés napjának (יום הזיכרון – jom házikáron) nevezik, a rabbinikus korban pedig az ítélet napjának (יום הדין – jom hádin) is hívják. Tisré hónap első és második napján ünneplik, főünnep. A zsidó hagyomány szerint ezen az ünnepen az elmúlt év cselekedetei alapján Isten ítéletet hoz arról, hogy mi lesz a világ sorsa az elkövetkező évben. Legfontosabb parancsolatai a sófár hangjának meghallgatása, az önvizsgálat és a megtérés.

Sávuot (שבועות – hetek) – A három zarándokünnep egyike. Bár a Tórában nem szerepel a dátuma, a Szóbeli Tan szerint sziván 6-án (a diaszpórában sziván 6-án és 7-én) ünnepeljük. A sávuot, azaz a „hetek” elnevezés (lásd pl. Mózes II. 34:22) arra utal, hogy ez az ünnep hét héttel követi pészáchot. A két ünnepet az ómerszámlálás köti össze. Az ünnep történelmi üzenete, hogy (a hagyomány szerint) ezen a napon volt a Szináj hegyi kinyilatkoztatás, amikor az Örökkévaló és Izrael népe a Tóra adásán, illetve elfogadásán keresztül örök szövetséget kötöttek. Pészách a zsidó nép fizikai, sávuot pedig szellemi értelemben vett születését jelzi. Az ünnep mezőgazdasági jelentősége: ezen az ünnepen mutatták be az első búzaaratás után készített új kenyeret, és innentől kezdve hozták a Szentélybe az úgynevezett „hét fajta” (שבעת המינים – sivát háminim) gyümölcsből és gabonából az áldozatot.
Sávuot napjainkban legjellemzőbb szokásai, hogy este tejes ételeket fogyasztanak, egész éjszaka Tórát tanulnak (tikun lél sávuot), és délelőtt felolvassák a Tórából a Tízparancsolat kinyilatkoztatásának történetét.

Sivát háminim (שבעת המינים – hét fajta) – A Tóra (Mózes V. 8:7-8) hét fajta gabonát és gyümölcsöt említ Izrael földjét dicsérve. Ezek a következők: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya. E terményekből kellett elhozni az első termést a Szentélybe, és fogyasztásuk után ma is speciális áldást mondanak.

Sófár (שופר) – Általában kos szarvából készült kürt. A bibliai időkben jeladásra is szolgált, különböző hangjai más-más üzenetet közvetítettek. Napjainkban a fő vallási funkciója: hangjának meghallgatása ros hásáná ünnepének egyik legfontosabb parancsa.

Széder (סדר – rend) – Pészach ünnepének első (a diaszpórában első két) estéje, mely kötött rend szerint zajlik, innen ered az elnevezés. A széder során a zsidó közösség jelképesen újraéli a kivonulást, a hagyományos ételek szimbolikus jelentéssel bírnak, és az egyiptomi fogság vagy a kivonulás egyes részleteire emlékeztetnek. Az este során felolvassák a hágádát, a széder menetét rögzítő és az egyiptomi kivonulásra emlékeztető szövegek gyűjteményét.

Szeudá (סעודה) – Jelentése lakoma. A zsidó jog (hálákhá) előírja szombaton (sábátkor) három, ünnepnapon két, és purimkor egy lakoma megtartását. A lakomákon kötelező kenyeret (pészáchkor maceszt), és erősen ajánlott húst és bort fogyasztani. Kiemelkedő jó cselekedetnek számít vendéget (akár idegeneket is) hívni a lakomákra.

Susán purim (שושן פורים) – Ádár hónap 15-e. Jeruzsálemben purim ünnepét egy nappal később tartják, mint minden más helyen. Ezzel emlékeznek arra, hogy a purimi események idején a Perzsa birodalom fővárosában, Susánban egy nappal tovább tartott a zsidók harca támadóikkal.

Sziván (סיון) – A Tóra szerinti harmadik, és a ros hásánától számított kilencedik hónap. Nevét a legtöbb hónaphoz hasonlóan a babilóniai diaszpórában kapta, a szó valószínűleg „kijelölést” és „elhelyezést” jelent. Általában május-június hónapra esik. Zodiákus jele az Ikrek.

Talmud Tóra (תלמוד תורה – a Tóra tanulása) – A rabbinikus zsidóság értékrendjében a legmagasabb szintű vallási tevékenység a Tóra tanulása és tanítása. Itt Tóra alatt nemcsak a mózesi öt könyv értendő, hanem minden zsidó vallási szöveg. A tanulás elmélyült szövegelemzést, bátor interpretációt és intellektuális kreativitást követel. Talmud Tórának nevezik a gyerekeket vallási alapismeretekre oktató intézményeket is.

Tikun lél sávuot (תיקון ליל שבועות – sávuot éjjeli „kijavítás”) – A zsidó misztikus hagyomány (kabbala) szokásaiból került be a normatív szokások közé, hogy sávuot éjszakáján hajnalig tartó közös tanulást tartanak. A hagyomány szerint azt a „hibát” hivatott „kijavítani” a rituális, jelképes újraélés, hogy Izrael népe elaludt a Szináj hegyi kinyilatkoztatást megelőző éjszakán, ahelyett hogy ébren várták volna, hogy megkapják a Tórát.

Tisré (תשרי) – A bibliai hetedik hónap, neve a babilóniai diaszpórából származik, valószínűleg a kezdetet jelentő „széru” szóból. Ebben a hónapban van a legtöbb ünnep: ros hásáná, jom kipur, szukot, smini áceret és szimchát tórá. Zodiákus jele a mérleg.

Tíz csapás (עשר מכות – eszer mákot) – Mózes II. könyve szerint az egyiptomi fáraó megtagadta, hogy elengedje Izrael fiait. Az Örökkévaló tíz csapással sújtotta az egyiptomiakat, egyrészt azért, hogy számukra demonstrálja Mindenható Isten mivoltát, másrészt azért, hogy a szolgaság évei alatt atyáik Istenétől elidegenedett Izrael fiai újra megbízzanak Benne. A tíz csapás sorrendje: 1. Egyiptomban a folyóvizek vérré váltak. 2. békák, majd 3. tetvek és mindenféle férgek lepték el az országot. 4. Az egyiptomiakat vadállatok támadták meg, majd 5. állataikat dögvész sújtotta, és 6. testüket fekélyek borították el. 7. A termést előbb jég verte el, majd 8. a maradékot sáskajárás pusztította. 9. A zsidók lakta területet kivéve egész Egyiptomra háromnapos sötétség borult. Végül 10. minden egyiptomi elsőszülött meghalt.

Tóra (תורה) (görögül Pentateuchus) – A zsidó és a keresztény Biblia első öt könyvének héber neve. Magyarul hívják Mózes öt könyvének is, mert a zsidó hagyomány szerint Mózes a Tórát a Szináj hegyi kinyilatkoztatáskor (k.b. az i.e. 14. században) közvetlenül Istentől kapta. A bibliakutatók körében elfogadott nézet, hogy a Tórának több szerzője volt és az i.e. 9-5. századokban keletkezett.

A Tóra könyvei:

Mózes I. könyve – Teremtés könyve, Berésit (בראשית), (görögül Genezis)

Mózes II. könyve – Kivonulás könyve, Semot (שמות), (görögül Exodus)

Mózes III. könyve – Papok könyve, Vájikrá (ויקרא), (görögül Leviticus)

Mózes IV. könyve – Számok könyve, Bámidbár (במדבר), (latinul Numeri)

Mózes V. könyve – Második törvénykönyv, Devárim (דברים), (görögül Deuteronomium)

Tóraadás (מתן תורה – mátán tórá) – A Szóbeli Tan szerint az egyiptomi kivonulás után ötven nappal, sávuot ünnepén Isten a Szináj hegyen kinyilatkoztatta a Tórát, a zsidók elfogadták, hogy megtartják az isteni törvényt és ezzel megköttetett az örök szövetség Isten és Izrael népe között. A kiválasztottság fogalma tehát azt jelenti, hogy Izrael népének kötelessége megtartani az isteni parancsot. A hagyományos értelmezők egyet értenek abban, hogy a kinyilatkoztatás nemcsak a Tízparancsolatot foglalta magába, de hogy a teljes Írott és Szóbeli Tan is kinyilatkoztatásra került-e Mózes számára, az vitatott kérdés.

Túlvilág (העולם הבא – háolám hábá) – a héber nyelvű talmudi korból származó terminus pontosabb fordítása: az eljövendő világ. A zsidó hagyományban nincsen általánosan elfogadott értelmezése, sokak szerint olyan történelem utáni anyagi létezéstől mentes világ, amelyben csak a lelkek léteznek. Mások szerint a messiás eljövetele utáni napokat követő időszak neve, melyben a tökéletes világrend itt a Földön valósul meg. Az olám hábát általában az evilággal, azaz az általunk ismert történelmi világgal állítják szembe.

Vásti (ושתי) – Purim ünnepe történetét elmesélő Eszter könyvének egyik fontos mellékszereplője. Áchásvéros király első felesége, aki magára haragítja a királyt, amikor nem hajlandó parancsának engedelmeskedni. (Engedetlenségének köszönhetően a feminista értelmezők egyik kedvelt alakja.) Kegyvesztett lesz (a rabbinikus hagyomány egyes forrásai szerint ki is végzik), és Eszter így kerülhet a királyi palotába.