Király Utca 40.
A valaha jobb sorsra érdemes Király utca 40. alatt álló ház története a XIX. század közepére nyúlik vissza. A 2014-ben éppen 170 éves műemlékvédelem alatt álló sarokházat (számos más környékbeli épülethez hasonlóan) Hild József tervezte, a megrendelő Robitsek József textilkereskedő volt. A klasszicista stílusú, letisztult formákkal és belső térrel rendelkező három emeletes ház valódi kulturális és építészeti öröksége Belső-Erzsébetvárosnak. Többek között ezért is sajnálatos, hogy a háborút követő államosítás óta a ház több évtizedre szinte teljes mértékben az enyészetnek lett hátrahagyva. (Az utolsó felújítást és korszerűsítést 1935-ben végezték el a házon.)
A (képen is látható) romos állapot egészen 2014 novemberéig tartott. Ekkor kezdték el ugyanis a földszintig visszabontani az épületet, hogy helyén szálloda és luxusüzletek épüljenek. A befektető vállalása alapján a homlokzatot az eredetivel megegyező módon építik vissza. Érdekes, hogy éppen 2014-ben volt 150 éve, hogy a földszinten megnyitotta kapuit a Zur Stadt Wien, vagyis a Bécs városának címzett vendéglő. 1869-ben az éttermet a későbbi étteremdinasztia legidősebb tagja, Gundel János vásárolta meg. A századforduló környéken akkor már Weisz Antal tulajdonában lévő Bécsi Sörözőként ismert fogadó Krúdy Gyula egyik törzshelye is volt – számos írásában megemlékezik róla, így például a Boldogult úrfikorom című elbeszélésben is:
„A zongorajáték alatt azonban varázslatos változás történt a „Bécs városá”-hoz címezett sörházban, amely varázslatról leginkább azoknak lehet fogalmuk, akik a daltalan, csendes rendjével tüntető, legfeljebb pohárkoccintástól élénkülő, szolid vendéglőket látogatják. Ebben a polgári, pedáns, puritán kocsmában talán még sohasem hangzott zene, mert a tulajdonos szégyellte volna magát, hogy ő muzsikaszóval csalogatja be az utcáról a vendégeket. Nem, még maga az Elnök se merte megreszkírozni, hogy akár terézvárosi búcsú napján például harmonikást hozott volna magával és társaságával… Meglehetős feltűnést keltett tehát a zongoraszó, amely egy „valódi művész” kéznyomására felkavarta itt az aluszékony rendet, csendet, nyugodalmat, amelyben legfeljebb az evőeszközöknek, tányéroknak, söröspoharaknak volt szabad megszólalni. „Ahol zene van, ott veszekedés van” – mond Vájsz úr, mint annyi más régi vendéglős még Pest városában. – A borjúpörkölt nem lesz jobb a muzsikától.”
Az utca másik oldalán egy házzal arrébb, a Király utca 27 alatt minden bizonnyal a Zur Stadt Wien fogadó testvére, a Zur Stadt Pest vendégfogadó állhatott, legalábbis erre utal az első emeleti erkély kovácsoltvas korlátjába írt név. Az 1833-ban még egyemeletes lakóháznak épült klasszicista épület leginkább a századforduló idejében 1891-től 1901-ig itt működő Merkúr kávéházról volt híres. A tulajdonos Ungerleider Mór rendszeresen vetített a kávézóban úgynevezett ködfátyol és árnyékképeket, melyek az akkoriban induló film és mozgóképvetítések előfutárai voltak. (Ungerleider Mór később az első mai értelemben vett filmstúdió, a Projectograph megalapítója lett.)
A Király utca 40-től nem messze, a Kisdiófa utca sarkán álló házban született és lakott éveken át Szomory Dezső (született Weisz Mór) író, a Nyugat szerzője. Szomory Dezső szülőháza ma már nem áll, helyére az 1890-es években háromemeletes historizáló bérház épült. Ugyanakkor a Király utca 40. alatt álló ház, bár ma már csak romjaiban, de mégis áll. De hogyan is kerülhetett ilyen állapotba?
A Király utca 40-es szám alatt álló háznak a rendszerváltást követően a VI. kerületi önkormányzat lett a tulajdonosa. Felújítás és állagmegóvások híján a ház tovább roskadozott, mígnem végül életveszélyessé nyilvánították majd a szakhatóságok (az akkor még létező Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) engedélye nélkül bontani kezdték 2006-ban, hogy helyére egy befektetőcsoport luxuslakóházat építsen. A zsidónegyed veszélyeztetett épületeinek megóvásáért tevékenykedő ÓVÁS! Egyesület közbelépett, és a bontást végül kénytelenek voltak leállítani, de addigra már visszafordíthatatlanul súlyos károk keletkeztek az épületen. Különösen problémás, ugyanakkor sajnos nem egyedülálló az önkormányzati tulajdonban lévő, műemléki védelem alatt álló épületek jogtalan lebontása a negyedben, hiszen a történelmi zsidónegyed egésze, az Andrássy út vonzáskörzeteként 2002 óta UNESCO védettség alatt áll.
Linkek:
