Vasvári Pál Utcai Zsinagóga
A Vasvári Pál utca 5. alatt található az egykori Budapesti Talmud Egylet (Szász Chevra) zsinagógája. A zsinagógát 1885-ben kezdték el építeni, a negyedben korábban megszokott gyakorlat szerint, nem az utcafront vonalában, hanem udvari kialakítással. Az előtte álló lakóházat a zsinagóga megépülése után 10 évvel, közvetlenül a századforduló előtt emelték. Itt kaptak helyet a rabbilakások, valamint a közösség más elöljáróinak és tagjaink otthonai is. A Budapesti Talmud Egylet felirat, bár igencsak megkopva, de még ma is látható a homlokzaton. A zsinagóga és az épület megrendelője a Budapesti Talmud Egylet, tervezője Fellner Sándor volt, akit a Vasvári utcai mellett, a Frankel Leó utcai zsinagóga terveivel is ezekben az években bíztak meg (1888). A két zsinagóga mellett az ő nevéhez fűződik pl. a Szentháromság téri volt pénzügyminisztérium, valamint a Markó utca 16. szám alatti egykori igazságügyminisztérium épülete is.
Az utcafronti épület első emeleti szamárhátívű ablakai igazi egyediséget kölcsönöznek a háznak, ugyanakkor, érdekes módon, a keleties stílust és építészeti elemeket a zsinagógán már nem látjuk. A zsinagóga és a hozzá tartozó tanház stílusában korai szecessziós valamint neogótikus és neoromantikus jegyeket fedezhetünk fel. Az udvarból több lépcsősor is indul az épület különböző tereibe – a zsinagóga karzatára, a lakásokba és a közösségi terekbe. Szintén az udvar szolgált helyszínéül az esküvőknek is, melyet hagyományosan szabadtéren szoktak tartani.
Az építtető Talmud Tóra Egylet története a XIX. század negyvenes éveire nyúlik vissza. 1842-ben alapította Fleischmann Ede és Taub Gusztáv elsősorban azzal a céllal, hogy talmudi és bibliai előadások tartásával ápolja a zsidó hagyományokat, némi egyensúlyt képezve az akkoriban útjára induló reformgondolatoknak. Nem véletlen, hogy innen indult később az a mozgalom is, mely nagyban hozzájárult az ortodox zsidó hitközség megalakításához. A tanulás és tanítás mellett az egylet elsősorban a hallottakhoz kapcsolódó (vallási előírások által meghatározott) teendőkkel foglalkozott. Az egylet eleinte a hitközségtől függetlenül működött, első sorban adományokból, alapítványi hozzájárulásokból és tagdíjból tartotta fent magát. Ezekből a hozzájárulásokból finanszírozta a zsinagóga valamint a tanház felállítását is. Imaházuk egészen az 1880-as évekig a Paulay Ede utcában volt, az egylet és a közösség növekedésével költöztek újonnan felhúzott épületükbe. Egészen a második világháborúig virágzó közössége volt az egyletnek, a 20-as évekre mintegy 1000 tagot számlált. Az egylet fénykorában akár százan is részt vettek a napi háromszori talmud és tóra előadásokon, 20-30 növendék pedig állandó ösztöndíjban részesült.
A második világháború és a holokauszt ezt a közösséget is szinte teljes mértékben szétrombolta. Az épület, bár nem volt a budapesti gettó része, csillagos ház lett, a háború végére pedig a pusztulás szélére sodródott. A szocializmus alatt, bár a közösség szinte teljesen elveszett, a zsinagógán többször is végeztek felújítási és helyreállítási munkákat. A rendszerváltást követően a zsinagóga ismét aktív lett, 1994 óta a Chábád Lubavics közösség működteti az imaházat és a hozzá tartozó jesivát. 2003-ban itt avatták rabbinak Köves Shlomót is.
Ha a zsinagógánál járunk érdemes egy pillantást vetni a szemben lévő foghíjtelekre, melynek helyén egy 1840-es években épült egyemeletes klasszicista bérház állt. 2006-ban a házat minden előzmény nélkül lebontották, hogy helyére, akárcsak a Király utca 40. alatti ház helyére, luxuslakóparkot építsenek. Az ÓVÁS! Egyesületnek akkor már csak a Hild József által tervezett sarokházat sikerült részben megmentenie, a Vasvári Pál utca 4-es szám alatti műemléki védettségre váró épületet sajnos nem.
