Wichmann Kocsma
A negyed talán legkisebb telkén, a Kazinczy utca Király utca sarkán máig is áll egy még a szabadságharc előtt épített egyemeletes bérház. Ma első sorban az itt működő alternatív kocsmáról híres ez a különleges épület, mely méreteinek, elhelyezkedéseinek és a viszonylag jó állapotú homlokzatának köszönhetően igazi különlegessége a környéknek.
Közel két évszázaddal ezelőtt e ház helyén állt Schneider József kártyafestő műhelye, ahol 1836-ban készült el az első pakli magyar kártya. Erről emlékezik meg a kocsma bejáratánál lévő emléktábla is. (Ne lepődjünk meg az emléktábla állítóinak nevén, a Pató Pál Párt tényleg létezik, tulajdonképpen az első magyarországi viccpárt, melynek programjában fontos szerepet játszik a kártyázás és a magyar kártya – minden év december 29-én meg is koszorúzzák a Kazinczy utcai emléktáblát.) Az évtizedek alatt a házban működött többféle bolt (elsősorban ruhaboltok), üzlethelyiség, tejcsarnok, sőt egyes források szerint a századfordulón még bordélyház is. 1944-ben csillagos ház lett, később a gettó felállításakor az elzárt területen kívülre esett. Érdekessége a háznak, hogy ellentétben a legtöbb negyedbeli épülettel nem államosították a kommunista hatalomátvétel után. 1982-ben Wichmann Tamás kilencszeres kenuvilágbajnok vásárolta meg az épületet. 1987-ben ő nyitotta meg Szent Jupát néven azt a mai napig is működő kocsmát, mely a negyedbeli alternatív vendéglátóhelyek előfutára lett.
A ház kapuján láthatunk egy több szimbólumból álló kovácsoltvas jelet, egy hatágú csillagba vágott egyiptomi keresztet, melyet egy saját farkába harapó kígyó fog körbe, felülről pedig egy szvasztika egészít ki. Az elsőre talán kicsit furcsának tűnő szimbólumegyüttes a Magyar Teozófiai Társulat jelvénye, amely valószínűleg a második világháborúig működhetett az épületben. 1944-ben, a német megszállás után egy belügyminiszteri rendelet alapján a társulatot kötelezték zsidónak minősített tagjainak kizárására. Ezt az tagság visszautasította, sőt a vészkorszak alatt számos zsidót és lengyel menekültet bújtattak a társulat tagjai.
A Kazinczy utca 55. alatti házzal szemben egy szintén izgalmas történeteket rejtő, több mint 180 éves Pollack Mihály által tervezett ház áll. Ebben az épületben működött az 1844-ben alapított Magyarító Egylet, mely a honi zsidóság körében a magyar nyelv elterjesztését és a magyar nyelvű kultúra művelését tűzte ki céljául – óvodát, nyelviskolát, olvasótermet tartott fent. Diósy Márton 1848-ban így ír az egylet értékeiről és célkitűzéseiről.
„Érzelem- és eszmevilágunk magyar és nemzeti legyen. A nyelv, mely által azt kedves véreinkkel közöljük, magyar legyen. E nyelven szólítsa barát barátját, a szerető szívválasztottját, gyermek szüleit; e nyelven panaszoljuk el istenünknek földi bajainkat; és legyünk meggyőződve, hogy csakhamar szinte e nyelven fog hálaimánk is elzengeztetni a nyert könnyítés és tökéletes fölszabadulásunkér.”
Szintén ebben az épületben működött 1847-től a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési egylet. A játszótér túloldalán érdemes egy rövid pillantást vetni a Király utca 25. alatt álló ma már meglehetősen romos épületre, mely a negyed ma álló házai közül az egyik legrégebbi. A pontos évszámot nem tudjuk, de 1810 és 1820 között épülhetett valamikor ez a teljesen egyedülálló, barokkos elemekkel tarkított korai klasszicista épület. Sajnos a mögötte lévő hátsó udvart az önkormányzat befalaztatta, a lakókat kiköltöztette, így ezt a házrészt ma már sajnos nem láthatjuk.
