Seress Rezső Egykori Otthona
„Szomorú vasárnap száz fehér virággal, Vártalak kedvesem templomi imával, Álmokat kergető vasárnap délelőtt, Bánatom hintaja nélküled visszajött, Azóta szomorú mindig a vasárnap, Könny csak az italom, Kenyerem a bánat”
A világ egyik legismertebb magyar dala a Szomorú vasárnap, melynek zenéjét Seress Rezső szerezte. Seress Rezső, aki Spitzer Rudolf néven született Budapesten 1889-ben, karrierjét artistaként kezdte egy vándorcirkuszban. Egy súlyos sérülés miatt azonban kórházba került és hosszú lábadozása alatt egy kocsmában megismerkedett Bilicsi Tivadarral, aki rábeszélte, hogy tanuljon színészetet. Évekig színészként dolgozott, azonban nem lett sikeres és inkább a zene felé fordult. Hamarosan népszerű előadóvá vált és 1925-ben a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe került, arra a környékre, ahol élete nagy részét töltötte.
A következő években rengeteg dalt írt, de az igazi hírnévre és elismertségre 1935-ig kellett várnia, amikor is megkereste őt Jávor László a Szomorú vasárnap dalszövegével, hogy Seress szerezzen zenét hozzá. Seress Rezső egyébként soha nem tanult meg kottát olvasni, így ennek a dalnak a kottáját is kiadta valakinek, hogy írja le. Megszületett a dal, mely úgy került a köztudatba és úgy írtak róla világszerte, mint „az öngyilkos dal”. Több olyan halálesetről szóló hír is megjelent, melyekben azt írták, hogy az öngyilkosságot elkövető személyeknél a Szomorú vasárnap szövegét találták meg. A dalt 28 nyelvre fordították le, eljutott Amerikába is, ahol világsztárok kezdték el énekelni: többek között Frank Sinatra, Louis Armstrong, Ray Charles, Billie Holiday. Miközben Seress világhírnévre tett szert a dal által, itthon továbbra sem ismerték el, és anyagilag sem tudott profitálni a sikerből.
A 1930-as évek végén életbe léptek Magyarországon a zsidótörvények. Egyik este Seressre támadt az Ébredő Magyarok Egyesületének néhány tagja és összeverték. Később munkaszolgálatos lett. Életét végül a Szomorú vasárnap mentette meg, ugyanis egy német tiszt, aki járt a Kulacsban és hallotta őt játszani, felismerte és segített neki. A háború után visszatért a hetedik kerületbe és az Akácfa utcában található Kispipa vendéglőben játszott, ahol a mai napig látható portréja. Hiába várta Amerikában több százezer dollárnyi jogdíj és elismertség miközben itthon betiltották dalait, ő nem mozdult ki a belvárosból. Az ötvenes-hatvanas években sokat vesztett népszerűségéből, egyre kevesebben voltak kíváncsiak rá.
1968-ban kiugrott erkélyéről. Habár ezt az esést még túlélte, végül a kórházban véget vetett életének.
Élete nagy részét egy néhány utcányi területen töltötte. Feleségével a Dob utca 46/B-ben laktak. A Dob utca 46. két épületét az 1930-as évek végén, a tervezett Madách sugárúthoz igazítva építették meg. Seress Rezső emlékét emléktábla őrzi a házon, melyet 2007-ben avattak fel az ő, és Beamter Jenő tiszteletére.
