Botlatókövek

A Rumbach Sebestyén utca 7-es szám előtti járdán a figyelmes járókelő két kisebb földbe vájt réztáblácskát pillanthat meg. Ha közelebbről megnézzük a feliratokat egy nevet, évszámot és egy helyszínt olvashatunk rajtuk. Ezek a kövek egyikei annak a több száz Magyarországon elhelyezett úgynevezett botlatókőnek vagy emlékező macskakőnek, melyek a holokauszt és a nemzeti szocialista rendszer áldozatainak állítanak személyes, egyedi emléket.

A botlatókövek (eredeti nevén Stolpersteine) projekt Németországból, Kölnből indult, kitalálója Gunter Demnig, berlini születésű német művész. A köveket maga a művész helyezi el – az elsőt a berlini Kreuzbergben 1997-ben rakta le akkor még „illegálisan”, bejelentés nélkül. Azóta Németországban több 10.000 követ helyezett el Gunter Demnig, és az utóbbi évtizedben több európai országra is kiterjesztette művészeti-emlékezési akcióját: Ausztria, Hollandia, Olaszország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország mellett Magyarországon is. Magyarországon 2007-ben rakta le az első két emlékező macskakövet Budapesten, a Ráday utcában. Azóta több városban, az ország minden pontján több száz követ helyezett el a német művész. A Stolpersteine projekt civil művészeti kezdeményezés, állami támogatásban nem részesül, minden egyes kő elhelyezésének feltételeit az emlékezőknek (a kövek igénylőinek) kell megteremtenie.

Botlatoko_foto-Szabo-Alinda-Goethe-Institut-1024x685

A járdába mélyesztett macskaövön legfelül az „ITT LAKOTT” feliratot, lejjebb pedig az elhunyt nevét, születési dátumát, valamint (ha ismert) halálának időpontját, helyszínét és körülményeit olvashatjuk. A 10X10X10 cm-es köveket a művész az elhunyt utolsó ismert, önként választott lakhelye elé helyezi le. A kövek nem síremlékek, csupán egyedi gesztusok, az egyéni emlékezés eszközei. A német Stolpersteine kifejezés ugyanakkor szójáték is, egy olyan helyzetre utal, melyen nem tudunk továbblépni, melybe újra és újra belebotlunk. Bár a kövek önálló alkotások, saját magukban is érvényesek, egyes értelmezések szerint mégis alkotnak valamiféle virtuális hálózatot, így téve az egyedi emlékezést, kollektív emlékművé.

Érdekes módon a kő, mint tárgy a zsidó hagyományban, azon belül is a gyászolás során is fontos szereppel bír. Ha zsidó temetőben járunk, a sírköveken nem virágokat látunk, hanem köveket, melyeket a gyászoló hozzátartozók helyeznek el, szimbolizálva az emlékezet örökérvényűségét, valamint a lélek öröklétét. A történelmi zsidónegyed területén több botltatókövet is találunk, többek között a Dohány utcában, a Klauzál utcában, valamint a Nagydiófa utcában is.

http://berlin2010.blog.hu/2010/05/24/berlin_a_macskakovek_emlekezete 

Nagy Edina beszélget Gunter Demniggel http://www.balkon.hu/2007/2007_5/09macskakovek.html