Orczy-ház
A XVIII. században Pesten 4 országos vásárt tartottak évente, melyek helyszíne a város falain kívüli vásártér, a mai Erzsébet tér volt. A többségében Óbudáról vagy akár messzebbről is érkező zsidó, görög, szerb, román kereskedőnek a városfalon kívül kellett maguknak helyet keresni az éjszakázásra. A pesti magisztrátus konkurenciát látott ezekben a kereskedőkben, ezért a nem katolikus vallású (lutheránus, református) polgársággal egyetemben nem szívesen látta őket a város falain belül. Az olykor több hétig is eltartó vásárok idejére a kereskedőknek szállás, valamint raktárhelyiségekre volt szükségük. A városfalon kívül álló Orczy-ház éppen megfelelő volt ezekre a célokra, így indult meg tehát a zsidó kereskedők Király utca környéki letelepedése. Az Orczy-ház 48 lakásával, több mint 140 szobájával, raktárhelyiségeivel, földszinti kávézójával, a pesti zsidóság első központjává vált az 1800-as évek elejére. Az Orczy-család tulajdonában lévő ingatlan a város falain kívüli legnagyobb ház volt egész Pesten.
Annak ellenére, hogy a helyi zsidók még saját csak bérelhették ezeket a raktárhelyiségeket és szobákat, (egészen 1840-ig ingatlantulajdonuk nem lehetett) elkezdték kialakítani a vallásos és közösségi élethez szükséges intézményeket, infrastruktúrát: imaházakat, iskolákat, kóser mészárszéket és élelmiszerboltokat, rituális fürdőt, a betegek ápolására alkalmas helyet, temetkezési intézményt stb. Ezek egy jó része az Orcy-házban kapott helyett. Egészen a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga megépüléséig az Orczy-ház udvara adott otthont a legnagyobb konzervatív rítusú (ortodox) imaháznak is.
Ebben az épületben kapott helyett a híres Orczy kávézó is, mely 1825-ös nyitásától kezdve jó néhány évtizeden keresztül a pesti, sőt a magyar és közép-európai kereskedelmi életnek is egyik központja volt. Az Orczy-ház híres volt az udvarán tartott nyersbőrvásárairól, de hatalmas mértékű gabona, valamint gyapjúáru is rendszeresen itt cserélt gazdát. Mivel itt működött a zsidó kereskedők céhháza, az épületet Judenhofnak („zsidóudvarnak”) is nevezték. A kávéházban egyébként glatt kosher étterem működött, a vendégek jiddis nyelvű napilapot olvashattak, és időről-időre kántor- és tanítóbörzéket is tartottak a házban. Az Orczy-kávézó híres tanítóbörzéjéről Vámbéry Ármin is megemlékezik Küzdelmeim című írásában. Az Orczy kávézóból indult Kiss József költő, a Hét című folyóirat későbbi főszerkesztője, de a kávéház visszatérő vendége volt Max Nordau író, orvos, a cionista mozgalom egyik megalapítója is.
Az Orczy-házat 1936-ban bontották le, helyén egy 11 épületből álló Wälder Gyula és Árkay Aladár tervei alapján készült bérházkomplexumot építettek, mely a Madách-házak nevet viseli. Az épületegyüttes Madách téri árkádja lett volna a kezdőpontja az Andrássy úttal párhuzamosan futó Erzsébet sugárútnak. Ez a beruházás azonban végül nem valósult meg, megkímélve ezzel a történelmi zsidónegyed organikus utcaképét.
Képek forrása:
