Rumbach Sebestyén Utcai Zsinagóga
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga Otto Wagner bécsi építész tervei alapján épült 1870 és 1872 között, működését 1873-ban kezdte meg. A Kazinczy utcai ortodox és a Dohány utcai neológ zsinagóga mellett ez a zsidónegyed harmadik nagy zsinagógája, a pesti zsidó háromszög egyik csúcsa.
Megépülése közvetlenül kapcsolódik az 1868-69-es ortodox-neológ szakadáshoz, valamint a két tábor, a konzervatívok és a modernek között kialakult addigra már közel két évtizede mélyülő vitához. Bár a telek megvásárlása csak 67-ben történt meg, már az 50-es évektől kezdve igény mutatkozott egy, a Dohány utcaitól eltérő, konzervatív, „régi szertartású” zsinagóga megépítésére, hiszen az Orczy házban helyet kapó zsinagóga és a környező imaházak már nem tudták kielégíteni a hívek igényeit. 1867-ben írt ki pályázatot a hitközség zsinagógaépítő bizottsága, melyen az akkor még csak 26 éves bécsi építész, Otto Wagner pályázata nyert. A végleges terveket végül Kallina Mórral együtt készítették el, hogy aztán a kisebb-nagyobb jogi-pénzügyi huzavonák után végül 1870-ben elkezdődjön az építkezés.
Az épület két jól elkülöníthető részre válik szét: az utca vonalában a négyszintes főépületet láthatjuk, ehhez csatlakozik az udvar felől a nyolcszögletű zsinagógai terem, melynek átmérője közel 25, magassága 26 méter. A keleti ornamentikájú, minaretszerű tornyokkal díszített utcafronti főépületben kaptak helyet a rabbilakások, egy ideig az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet, a közösség Talmud Tóra egylete, valamint a hitközség leányelemije is. A főbejárat mindhárom kapuja felett ugyanaz a szecessziós indamotívummal körülfogott héber nyelvű idézet olvasható “Ez az úrnak kapuja: igazak mennek be azon.” (Zsolt. 118:20), a homlokzati főpárkány középpontjában pedig a kőtáblák láthatóak. A belső tér kialakítása nagyban igazodik a konzervatív hagyományokhoz, ugyanakkor az épület fémszerkezetével teljes mértékben megfelelt a kor modern elvárásainak. A centrális belső tér középpontjában található a bima (tóraolvasó emelvény). A falakat, valamint a karzatot gazdag, mór-bizánci stílusú stukkó és falfestés díszíti, mely helyenként igen rossz állapotba került mára.
A Rumbach zsinagóga hívei vallási felfogásukat és irányultságukat tekintve a hitközség konzervatív szárnyához tartoztak, akik egyszerre tisztelték és ragaszkodtak a liturgikus hagyományokhoz, ugyanakkor hittek a mérsékelt léptékű újításokban. A hívek nagy része az úgynevezett Status Quo Ante irányzatból került ki, mely a neológ-ortodox szakadás során létrejött, a szakadás előtti állapothoz visszatérni kívánó harmadik irányzat volt. Ugyanakkor érdekes módon sem a kezdetekkor, sem a későbbi években nem történt meg a zsinagóga hivatalos különválása a Pesti Izraelita Hitközségtől. A két irányzat közt levést szépen szimbolizálja a zsinagóga felépülése idejében elfoglalt térbeli helye – félúton az Orczy házbeli ortodox- és a Dohány utcai neológ zsinagóga között.
A zsinagóga és közössége egészen az 1940-es évekig virágzott, a háború időszaka azonban sötét foltot hagyott az épület történetében. Lengyelország német megszállása után gyűjtőtábort hoztak létre a zsinagóga udvarán a lengyel zsidó menekültek részére. Szintén ide internálták azokat a „rendezetlen állampolgárságú” kelet-európai zsidókat, akiket 1941-ben Kamenyec Podolszkijba deportáltak. Később a bombázások során megsérült a homlokzat, betörtek az ablakok, valamint a tetőszerkezet is beszakadt, de a keletkezett károkat közvetlenül a háború után sikerült adományokból helyreállítani. A háborút követő első években átmenetileg magára talált, bár a holokauszt során a több ezres közösség néhány száz fősre zsugorodott. A kommunista hatalomátvétel, valamint az 1956 utáni emigrációs hullám miatt az 50-es évek végére már csak néhány tíz fős volt a közösség. Mindeközben az épület állaga is egyre romlott, mígnem 1959-ben a Budapesti Izraelita Hitközség életveszélyesnek nyilvánította az épületet, egy évvel később pedig be is záratta. A 80-as évektől folyamatosak az állagmegóvások, felújítási kísérletek, de ezek nagy része érdemi változást ezidáig nem hozott. A mostani felújítást követően a tervek szerint itt kap majd helyet a Kárpát-medencei Zsidó Néprajzi Múzeum.
Képek forrása: moksha.hu
